Egy chunin vizsga balladája

Még a 41. fejezethez (Az érem másik oldalán) kerestem idézetet, amikor hirtelen valahogyan, valahonnan beugrott ez a kis mókás szösszenet, ami végül a fejezet eleji sorokat is megnyerte magának. Aztán ahogy az lenni szokott, nem hagyott békén az ötlet, és egy kellően pihent agyú estén (khm, hajnalon...?) megszületett ez a kis átirat. :) Fogadjátok szeretettel, és remélem, legalább annyira élvezitek majd olvasni, mint amennyire én élveztem megírni!

(A művet semmilyen gyalázó felhang nem kísérte, jómagam is nagy tisztelője és rajongója vagyok Arany János munkásságának, különösen a balladáinak. Aki nem ismerné a zseniális eredetit, annak kötelező jelleggel itt.)

Egy chunin vizsga balladája

Vizsgabiztos, vén Ibiki
Lépked a katedrán:
Hadd látom, úgymond, mennyit ér
Az idei állomány?

Van-e itt erős, bátor szív?
Acél vasakarat?
Használt-e a sok hosszú év
Az edzés terhe alatt?

S a jelöltek, a sok genin
Elhivatott-e mind?
Mint akarom, és mint elvárható,
Ha parancs szava int?

Ibiki! Valóban vár rád
Megannyi ifjú szív:
Bátor, erős, gyors és merész
Kit vizsga szele hív.

S a geninek mind készek már
- hiszik legalábbis -,
A vizsgáért ők feláldoznák
Bajtársaikat is!

Vizsgabiztos, vén Ibiki
Léptet a katedrán:
Körötte csend amerre ment
És néma tartomány.

Konoha a falu neve,
Vizsga vár rá ott;
Hokage, a falu ura
Adta a feladatot.

Suna és Ame, s mi izgalmas
Szem-szájnak ingere,
Több száz genin vizsgázni jön,
Hogy nézni is tereh.

S mind, akiket e szép falu
Fiatalt kiterem;
S mind, akiket idevonzott
Túl messzi tengeren.

Geninek, geninek! Hát senkisem
Készült fel rendesen?
Geninek, geninek!... csődtömegek!
Mi lesz küldetésen?

Suna és Ame, s mi izgalmas
Itt van minden berek,
Azt látom én, de gyáva itt
Belül minden gyerek.

Geninek, geninek, hitvány ebek!
Vesszen a sok bajtárs?
És ha életet bíznak rád?
Haljon a honfitárs?

Egymásra néz a sok jelölt
Sok leendő chunin;
Orcáikon a félelem
És sápadt puszta kín.

Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -
Füstfelhőből heges fejjel
Ibiki emelkedik.

Itt van, ki ma a vizsgátokat
Felügyeli, mondja ő:
S papír zörög, jelölt hörög,
Ahogy fogy az idő.

Papír zörög, jelölt hörög,
Az óra kegyeg már.
Vérszagra gyűl vizsgáztató,
Félelem szaga száll.

Kivágva csapatok tucatja,
Halomba, mind remeg,
Sírva reszket, aki még ír:
Ibiki, te élvezed!

Csaltatok, most kifelé!
Parancsol Ibiki,
Bátrabb jelöltek kellenek,
Lássam, ki bírja ki?!

Lágyan kél a déli szél,
Zúg túl az ablakon.
Ceruza reccsen kunai csattan
Az egyik asztalon.

Nem én voltam! Nem csaltam!
Vegyen szemellenzőt!
De int Ibiki. S elérte még
A kiküldött eőzőt.

De vakmerőn s hivatlanul
Előáll valaki;
Orcáján dac, asztalra csap,
Keze emelkedik:

"Tizedik kérdés, jön vagy sem,
Halld meg, te nagy melák!
Nem félek tőled, nem biz én,
Hiába vágsz pofát!

Jegyezd meg nevem örökké,
Ott a kabát mögött!
Uzumaki Naruto lesz
Egy nap a főnököd!"

Meglátom én! - S parancsot ád
Ibiki rettenetest:
Lejárt az idő halljuk hát
Az utolsó tizest!

Geninek mind megfeszülnek
Padok-szerint, tova.
Konoha egy termében csak
Csend és remény szaga.

S vizsgabiztos, vén Ibiki
Vigyorog a katedrán;
A tizes kérdés nem lesz más:
Átmetetek, komám.

Csend, döbbenet, hang se hallik,
Mind kitágult szemek;
Torkokra fortt a nagy kérdés:
Most csak szivatsz, öreg?!

Ha, ha! Mi zúg?... mi bús érzés?
Ibiki szemében ez?
Eltűnt a vigyor, a kendő old,
Fején szörnyű hegek.

Áll néma csend; légy szárnya bent,
Se künn nem hallatik:
"Ha nem jó az információ
Azért vér ontatik."

Jegyezzétek meg egy életre:
Nincs második dobás.
Ha kezetekben más élete
Nincs több vonakodás.

De túl mesén, túl torz jövőn,
Rémkép jövőkön át:
Biztató mosoly hirdeti:
Letettétek a vizsgát.